| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1910 körül |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | bronz |
| Méret | 43 × 17 × 18 cm |
| Szignó | Jelzés a talapzat tetején: olvashatatlan |
| Leltári szám | 56.116-N |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Szobor Osztály |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Beszédes János László nagyon termékeny szobrász volt. Tematikai szempontból életművének nagyobb hányadát — a századforduló itthoni művészeti elveinek megfelelően — magyar népi zsánerfigurák, jóval kisebb hányadát utazásainak élményeiből született egzotikus szobrok teszik ki. Műveiben — sokfelé gyűjtött tanulmányi tapasztalatainak eredményeként — a hagyományos felfogáson alapuló karakterábrázoló zsánerszobrászatnak és a stilizáló, dekoratív hatású, új formatörekvéseknek sajátos keverékét teremti meg anélkül, hogy az emberi test szerkezetében, mozdulatainak dinamizmusában rejlő lehetőségeket a plasztika alaptörvényeinek megfelelően bontakoztatta volna ki. Ábrázolásaiban a jellegzetes mozdulatú figurák nagy, összefoglaló síkokra egyszerűsített köpenye vagy ruházata — amelyet itt-ott szervetlenül megtör — az alakot meghatározó hangsúlyt kap. Számos esetben címadásaival teremti meg szobrai anekdotizáló, novellisztikus tartalmát. E jellemvonások többsége megfigyelhető e keleti öltözetű, vízhordó nőt ábrázoló szobrán is, amely valószínűleg második törökországi útját követően keletkezett.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
