| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1898 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | képméret: 92,5 × 156 cm |
| Szignó | Jelezve jobbra lent: Vaszary |
| Leltári szám | 1614 |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria C épület, Második emelet, Modern idők – Magyar művészet a Millennium és a II. világháború között, U-alak |
A magyar szecesszió emblematikus fő műve, az Aranykor 1898-ban került először közönség elé a Műcsarnokban, ahol elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nagydíját. Ezt követően az 1900-as párizsi világkiállításon jutalmazták bronzéremmel a festményt.
A kép megfogalmazása a német Jugendstil naturalizmussal elegyített szimbolizmusával rokonítható, különös atmoszféráját, finom érzékiségét az akadémikus hagyományokhoz kötődő formaképzés és az azt ellenpontozó dekorativitás kettőssége teremti meg.
Az összefonódó, mezítelen emberpár az ókori szobrokkal – Apollo, Diana – övezett park előterében mutat be áldozatot a szerelem istennőjének, Venusnak. Álomszerű atmoszférát teremt a kép opálos zöld koloritja, a sötétzöld háttér és a fluoreszkáló alakok kontrasztja. A kompozíció szerves része a Vaszary tervezte, dúsan faragott keret is, amelynek gazdag kialakítású ornamentikáján tovább burjánzik a kép szecessziós motívuma, az áldozati füst hullámos rajzolata.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
