Id. Markó Károly budapesti képeinek másolása és a bécsi akadémia Zimmermann-osztálya egyaránt a természet aprólékosan részletező és magasztos bemutatására tanította a lírai természetű fiatalembert, Mészöly Gézát. Ő azonban már az akadémián készített festményein is élettel telítette a százados hagyományok alapján begyakorlott képsémákat. Hazatérve aztán a magyar táj élményszerű, reális megfestése vált egyetlen céljává. Korán felfedezte a balatoni táj festői lehetőségeit, és sokszor visszatért oda, hogy képeken rögzíthesse a változatos tájban munkálkodó halászok csendes tevékenységét. Intim képein az egyszerű emberek idillikus, természeti lény mivoltát hangsúlyozta, az akkoriban divatos zsánerszerű megközelítés helyett inkább állapotszerűségüket emelte ki. Mészölyt még hazájától távol, müncheni és párizsi műtermében is Balaton menti és Tisza-parti részletek foglalkoztatták. Kiváló forma- és színemlékezete és sok-sok helyszíni vázlata és tanulmányrajza segítette a valószerű hatás elérésében. Egyik kedvelt kompozíciós megoldása volt a víztükörben megkettőzött hatalmas fák középtérbe helyezése. Ezt alkalmazta ezen a nagy méretű festményen is, amelyet a Nemzeti Múzeumnak szánt. Ez a módszer változatossá tette a kompozíciót és finom szín- és formajátékokra adott módot. | Szinyei Merse Anna
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
