A pécsi születésű Gyarmathy Tihamér a II. világháború után kibontakozó absztrakt művészet egyik meghatározó alakja. A főiskola elvégzése után 1937 és 1939 között európai tanulmányutat tett, melynek során Zürichben megismerkedett Max Bill-lel is. A háború után tagja lett az Európai Iskolának, majd 1946-ban kivált, és részt vett a Kállai Ernő művészeti író által kezdeményezett Galéria a 4 Világtájhoz tevékenységében. Korai sikerét jelzi, hogy már 1947-ben egyéni kiállításon mutatkozott be. Az ekkoriban készült művei erősen kötődnek Kállai bioromantika-koncepciójához, mely 1947-ben az Új világkép című kiállításban és A természet rejtett arca című kötetben teljesedett ki. Az 1946-ban készült Dinamikus kompozíció is e korszak reprezentatív darabja. A képsíkot betöltő, szabadon áramló, biomorfikus formák nyomán mintha valóban „a természet titkos műhelyébe” nyernénk bepillantást. A mikro- és makrokozmosz struktúráit a nonfiguratív művészettel együtt látó eszmei program a későbbiekben is meghatározó maradt Gyarmathy festészetében.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
