A dombormű jobb oldalán Krisztus áll, előtte térdre borulva Mária; mögötte két nő kíséri figyelemmel a jelenetet; a háttérre Jeruzsálem (vagy Bethánia) házainak finom sziluettje rajzolódik ki. A dombormű jobb oldala csonka, folytatása – egy töredék három apostol alakjával – a nyitrai ferences templomban maradt fenn: Krisztus és Mária alakja eredetileg tehát a kompozíció közepén helyezkedett el. Ugyancsak a nyitrai ferenceseknél őrződött meg az a Krisztus feltámadását ábrázoló dombormű is, amelyet stílusa alapján ide kapcsolhatunk. Elképzelhető, hogy a két relief egyetlen nagyszabású együttes része volt, amelyet eredetileg – egy mára megsemmisült –, díszes, címerekkel és feliratokkal díszített kőkeret foglalt magába. Az 1520 és 1530 közötti időszak egyik legigényesebb magyarországi síremlékének stílusa és jó kvalitása importmunkára vall, s talán túlmutat Bécsen. Legközelebbi ikonográfiai párhuzama a bécsi Deutschordenskirchében (Jobst Truchseß von Wetzhausen epitáfiuma, 1524) valamivel gyengébb mű. E nyitrai síremléktöredék – típusát tekintve – korai példája a nálunk a 16. század utolsó harmadában gyakorivá váló reneszánsz kőepitáfiumoknak.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
