| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1843 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | képméret: 154 × 119 cm |
| Szignó | Jelezve középen lent: Borsos József 1843 |
| Leltári szám | 2003.3T |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria C épület, Első emelet, 19. századi művészet – A reformok korától a századfordulóig, U-alak |
A libanoni emír valójában nem más, mint Zichy Edmund gróf (1811―1894), aki életének nagy részét Bécsben töltötte, s aki szenvedélyes műgyűjtő és a bécsi és pesti művészeti élet egyik meghatározó szereplője volt. Egyik alapítója volt a bécsi Iparművészeti Múzeumnak, tagja a bécsi Künstlerhausnak, s jelentőségét mutatja, hogy a bécsi festőfejedelem, Hans Makart is róla festette meg kevés férfiportréinak egyikét. Az 1840-es években Bécsben élő és ott sikeres portréfestővé vált Borsos József 1842-es keleti utazásáról hazatérve festette meg Zichyt, minden bizonnyal abban az öltözékben, amelyet a gróf Szolimán pasánál, a Szíriában állomásozó egyiptomi haderő egyik parancsnokánál viselt. Zichy sajátosan orientalizáló portréja összhangban áll a magyarságnak a 19. században egyre erősödő Kelet-tudatával, az építészetben is divattá váló orientalizmussal, illetve azzal a Kelet-kultusszal, amely nemcsak a magyar őstörténet-kutatásból táplálkozott, hanem a keleti és a hagyományos magyar nemesi életformának a közösségéből is. A bölcselkedés, a ráérő lassúság sajátosan magyar vonásait a hazai írók is olykor éppen Libanon és az ezeréves cédrusok hagyományaival állították párhuzamba. Zichy portréja így nemcsak szép példája a korszak arcképfestészetének, hanem egyéni nemzeti program is megfogalmazódik benne. | Bellák Gábor
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
