Liszt Ferenc I. Munkácsy Mihály

Munkácsy Mihály életképeivel és tájképeivel a francia realizmus hazai irányzatát képviselte, míg arcképei, Krisztus-trilógiája és bécsi mennyezetképe a historizáló akadémizmus magas színvonalú alkotásai. Munkácsy 1872-től Párizsban élt, ahol francia feleségével magánpalotájukban fényűző társasági életet éltek, amelynek költségeit Munkácsy fedezte. Különösen az 1880- as évektől, a híres csütörtök délutáni fogadásokon, igen előkelő társaság látogatta őket. A vendégek serege Európa hírességeiből: arisztokratákból, államférfiakból, művészekből állt, s természetesen magyarok is gyakran megfordultak köztük; így például Haynald Lajos kalocsai érsek és Liszt Ferenc. Liszt 1886 márciusában járt Munkácsyéknál. Munkácsyné március 23-án pompás, koncerttel egybekötött estélyt szervezett, majd március 25-én egy újabbat a Saint Eustache-templomban, ahol Liszt Esztergomi miséjét mutatták be. Márciusi látogatása során kezdte el Munkácsy Liszt arcképének festését, amelyet viszonylag gyorsan, két hét alatt be is fejezett. A kép a zeneszerző utolsó arcképe; Liszt ez év nyarán Weimarban meghalt. Munkácsy az emberi lélek kitűnő ismerőjeként élete legjobb arcképét készítette el az idős mesterről. A sötét háttér és a fekete ruha kiemelik hajának és arcának fehérségét, így nemcsak arcvonásai érvényesülnek erőteljesen, de a karakterábrázolás is kiemelt hangsúlyt kap. | Bakó Zsuzsanna