Önarckép Jane Morrissal I-IV. Baranyay András

Baranyay András munkásságában a hetvenes évek elejétől fotóalapú munkák, „klasszikus műfajok” – csendéletek, portrék és „életképek” – egyéni átiratai játsszák a főszerepet.
Jane Morris preraffelita szépségideál Dante Gabriel Rossetti „felfedezettje” és modellje volt. Később William Morris felesége és múzsája, a Rossetti instrukciói alapján beállított, John R. Parsons által, 1865 körül készített fotók – „festmény-előtanulmányok” – főszereplője. Egy furcsa és belterjes, a barát, a szerető, a feleség és a modell szerepeit kis körben megmozgató viszony egyik központi alakja. Több mint százéves már a történet, amikor Baranyay kitágítja a kört térben és időben: egymásra nagyítja Jane Morris könyvből kifényképezett portrénégyesét és saját, hasonló beállítású önarckép-kvartettjét. A technikait újabb manipulációk követik: a fotó elszínezése, majd „átrajzolása” színes ceruzával. A médiumfotókat, auraképeket idéző „végeredményben” a két távoli esemény egyidejű, de legalábbis párhuzamos időpillanatba „montázsolódik” össze: létrejön a „kapcsolatfelvétel”, a korokon átívelő vonzódás, érzelmi „viszony” bevallása. Baranyay a témát egy animációs-kísérleti filmben (1982) is feldolgozta.