Tehenes pásztorfiú Borbereki Kovács Zoltán

Borbereki Kovács Zoltán 1928-33 között a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István növendékeként festészeti tanulmányokat folytatott, utóbbinak tanársegédje is volt. 1933-ban az olasz államtól nyert ösztöndíjat, 1934-35-ben a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt.
Szobrászatot nem tanult. 1933-ban járt először a Szolnoki Művésztelepen, és ott kezdett el mintázni, s ettől fogva ez a műfaj vált elsődlegessé számára.
A harmincas években készült realista szobraiban is a tiszta formákkal való komponálást tartotta szem előtt. Korai szobrait összefogott alakzatokkal, nagy tömbökben építette fel. Eleinte elsősorban kővel dolgozott, majd az évtized második felében bronz- és faszobrokat és domborműveket alkotott. Plasztikáiban magyar népi típusokat ábrázolt. A Tehenes pásztorfiú tematikailag ezek közé a művek közé sorolható. Az ivó tehén és a hátán szétvetett lábakkal ülő, ruhátlan fiúcska csoportjának zártságát csak a fiú oldalra forduló, kitekintő mozdulata oldja kissé. A két figura felülete szinte egyenes vonalakkal és síkokkal körülhatárolható, az egész szobor mértani testbe foglalható egységben jelenik meg. Ez nemcsak a szobor merevségét, hanem az időtlenség érzetét is fokozza. A konkrét életkép ezáltal általánosabb tartalmakat hív életre, a zsánerszobor emlékműszerűvé válik, a hétköznapi jelenet pillanatnyiságát az egyetemesség maradandóságának érzete váltja fel.