Ülő férfi Czóbel Béla

Az előző években Nagybányán Iványi Grünwald Béla növendékeként dolgozó Czóbel Béla már 1905-ben szerepelt a párizsi Salon d’Automne, vagyis az Őszi Szalon tárlatán, ahol az Henri Matisse vezette francia fauve-ok („vadak”) is kiállítottak. A valódi áttörést azonban a következő esztendő hozta meg számára, amikor a művésztelepen bemutatta színes, harsány, nagy foltokból felépített kompozícióit. Ezeket a képeket azután a párizsi Őszi Szalonra is beküldte, ezek egyike volt a sógorát ábrázoló festmény, az Ülő férfi. Az 1906-os esztendő egyik legfontosabb képe a Festők a szabadban (Musée National d’Art Moderne, Centre Pompidou, Párizs) kerti jelenete, ennek ellenére Czóbelt ebben az időben erősen foglalkoztatta a zárt térbe helyezett egész vagy félalakos portrék problematikája. A fellelhető, illetve csak reprodukciókból ismert képek azt dokumentálják, hogy a nagybányai hagyományokon és Rippl-Rónai példáján nyugvó művészete Van Gogh, Paul Gauguin és Henri Matisse hatására miként vált egyre bátrabbá, színesebbé, egyszersmind választott „mestereitől” elszakadva mind egyénibbé. Az Ülő férfi karakterképén a leterített szőnyeg geometrikus mustrája, a háttér csendéleti részletei, valamint a nézőpont váltakozása azt jelzik, hogy a korszak „vad” színkezelése és a továbblépést biztosító dekoratív szemlélet hogyan lép magas szinten megvalósított szintézisbe egymással. | Szücs György