A Vágyódás a szimbolizmus és szecesszió egyik kedvelt témáját, a bűnös, démonikus nőt ábrázolja, a bűnbe eső Éva alakjában. A finom vöröskréta-rajz bravúros rajztudásról árulkodik. A nő alakja az akadémiai aktábrázolás tradícióját követi, a táji környezet megformálása azonban már a szecesszióhoz köti a művet. A rajzot azonban nem csupán a bűnre csábító, romlott asszony szimbolista toposzaként lehet szemlélni. Éva teste nem érzéki, inkább kisportolt, mozdulatában sem az érzékiség dominál. A gödöllői művésztelepen a század tízes éveinek elején több művész, többek közt Nagy Sándor is a századfordulón terjedő reforméletmód híve lett. Rendszeresen sportoltak, tornáztak, a szabadban aludtak és meztelenül fürödtek, de a természetes életmódra való törekvés kiterjedt az öltözködésre és a táplálkozásra is. Éva keresettnek tűnő mozdulata az új mozgásművészet, az orkesztika jellemző beállítása. Művében Nagy Sándor sajátos értelmet próbált adni a bibliai történetnek. Az ősanya képében megjelenített természetes ember vágyódása ez a tudás fájának gyümölcsére, vagyis a Szellem általi teljes életre.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
