Csók István hosszú élete során itthon és külföldön is számos elismerést, díjat nyert. Pályája hasonlóan kezdődött, mint sok, a 19. század második felében induló társának: a budapesti Mintarajziskola után a müncheni festőakadémián, majd Párizsban tanult, 1896-ban a nagybányai művészcsoport tagja lett, majd ismét a francia fővárosba költözött, ahol festészete egyre közelebb került a posztimpresszionistákéhoz. Kislánya, Júlia születése miatt tért haza, akiről egy egész sorozatot készített: ez a sokak által ismert és szeretett Züzü-ciklus. Csók stílusa a realizmusból indult, s idővel a modernebb tendenciák is hatással voltak rá, mégis mindvégig megőrizte senkihez sem fogható, egyéni hangját, és örökifjú maradt időskorában is.
Az Amalfi, a Műteremsarok, a Züzü-képek, az Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, a Szénagyűjtők, a Tulipános láda és a Csók-önarcképek a századforduló és a 20. századi magyar művészet emblematikus alkotásai. A mester derűs személye és koloritgazdag művészete nélkül a század festészete egyértelműen szegényebb lett volna.
Habár a Múzeum+ Csók István programunk május 27-én lezajlott, néhány programunkat még mindig megnézheti.
Korábbi Múzeum+ estek: Múzeum+ Rippl-Rónai, Múzeum+ Aba-Novák
Nincs a szűrésnek megfelelő tartalom