Rippl-Rónai József, bár gyógyszerészként végzett a Budapesti Tudományegyetemen, képzőművészeti érdeklődésének engedve, 1884-ben a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatott tanulmányokat, majd 1887-ben Párizsba utazott. A párizsi évek óriási hatással voltak művészeti énjének, formanyelvének megtalálására. Az 1890-es évek elején csatlakozott a posztimpresszionista, már szecessziós jegyeket is felmutató Nabis csoporthoz, ahol olyan alkotókkal dolgozott együtt, mint Pierre Bonnard és Édouard Vuillard. Rippl-Rónai a párizsi Királyi Obszervatórium előtti teret Camille Pisassaro Pont-Neuföt megidéző alkotása után tizenkét évvel festette meg. Mindkét képen nyüzsgő, mozgalmas párizsi életrészletet láthatunk, de egyértelműen észrevehető a két festő látásmódjának különbözősége. Míg Pissarro a pointillizmusra építve festette meg alakjait, addig Rippl-Rónai a saját maga által kialakított úgynevezett kukoricás stílus kukoricaszemre emlékeztető, erőteljes színfoltjaiból hozott létre sajátos hangulatú képi világot. A csillagvizsgáló terét mindkét festő kissé felülnézetből láttatja, de közel vagyunk az eseményekhez, szinte a részeseivé válunk. Ezt erősíti a zártabb tér érzete is. Rippl- Rónai, Pissarrótól eltérően, nem engedi a tekintetünket elkalandozni az ég felé, kissé ellenpontozva a város dinamikáját. A szigorúan egymás mellé, nem egymásra felhordott harsány színfoltok, színsávok koncentráltabbá teszik az ábrázolást. Rippl-Rónai nem alapozta le a lemezpapírt, közvetlen a papírra hordta fel a festéket: ez a technika még jobban kiemeli a színek erejét, nagyfokú dekoratív hatást kölcsönözve a látványnak.
Rippl-Rónai József az art nouveau szellemiségének megfelelően, nemcsak festőként tevékenykedett, hanem többek között plakátokat, bútorokat, tányérokat is tervezett. A már addig is kifinomult dekoratív stílusa iparművészeti munkájának köszönhetően újabb irányt vett: keveredve a fauve-ok vad színképzeteivel főleg „kukoricás stílusú” képein érhető tetten. A festmény látványos színvilága mellett érdemes elmerülni a részletekben is. Összehasonlítva Pissarro 1902-es Pont-Neuf-ábrázolásával, ahol még nem voltak jelen, az 1914-es Rippl-féle városi forgatagban már feltűnik az autó és a bicikli. A színes, látványos festmények szinte észrevétlenül tükrözik a bekövetkezett történeti, technikai változásokat is.