Borsót fejtő parasztember
19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály
Alkotó | |
---|---|
Készítés ideje | 1875 körül |
Tárgytípus | festmény |
Anyag, technika | olaj, vászon |
Méret | képméret: 69 × 55 cm |
Szignó | Jelzés nélkül |
Leltári szám | 55.716 |
Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria C épület, Első emelet, 19. századi művészet – A reformok korától a századfordulóig, U-alak |
Székely Bertalan a magyar romantikus festészet kimagasló alakja, életművét arcképek, tájképek, életképek és főként történelmi festmények teszik gazdaggá. Az 1870-es években kibontakozó arc- és életképfestészetét nagyban befolyásolta harmonikus családi élete. Házasságából négy gyermeke született: Árpád, Ákos, Ármin és Jenny. Arcképein valamennyi gyermekét megörökítette. Ármin nevű fia harmadikként született 1869-ben, de néhány év múlva elhalálozott. A kép, amely a hagyomány szerint Ármint ábrázolja, a kisfiú életkora alapján datálható 1874–1875-re. Székely az emberi lélek kitűnő ismerője volt. Arcképei – még azok is, amelyek megrendelésre készültek – sohasem személytelenek, művészi megfogalmazásukban mindig érződik a modellel való lelki azonosság valamilyen szintje, s ezáltal lehetővé válik az elmélyültebb jellemábrázolás. Különösen érvényes ez gyermekeiről készült arcképeire. A festmény a kisfiút nem gondosan beállított pózban, hanem egy ellesett pillanatban örökíti meg. A mozdulat természetessége, a pillanat megragadásának közvetlensége még Székely többi arcképéhez képest is szokatlan. A szürkéből kivillanó élénk fehér és piros színfoltok – amit felerősít a kép befejezetlensége –, valamint a nála megszokott idealizálás hiánya, a képet saját életművében és a korszak magyar arcképfestészetében is egyedülállóan modernné teszi. Színhasználata, festésmódja és a modellhez való közelítése Édouard Manet arcképfelfogásához közelít. | Bakó Zsuzsanna
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.