Szabó Lőrinc Borsos Miklós

A portré a költő halála után készült, alakját, külső vonásait műveinek szellemével, hangulatával ötvözi Borsos. A mű meggyőző erejét az egész testtartást érzékeltető előre billenő fej és az előre dőlő vállak alapozzák meg. Az arcon egy sokat szenvedett ember beletörődő lemondása a gyermeki tisztaságú lélek békéjével találkozik. Ez a lelkiállapot fejeződik ki a magas, domború homlokot keretező, halántékra hulló haj formai megoldásában is. A szemüvegnek és a szem átható erejének a megoldása szintén érzékletes. E részlet a művészt különösen foglalkoztatta. A szemüvegből csak a keretet ábrázolta, így a hunyorgó tekintet szabadon érvényesül. A szem hangsúlyos, a száj és az áll keményen formált, a homlok simaságát csak néhány barázda bontja meg, az orrvonal íveit az arc keserű redői folytatják. A drámai sűrítés következtében a mű részletei meg nem bontható egységet alkotnak. A Szabó Lőrinc arcmás Borsos legdinamikusabb, legerőteljesebb, leghitelesebb portrészobra.