Egry József Borsos Miklós

Borsos portréi, más alkotásaival összevetve jobban közelítenek a valósághoz. A művész előzetes vázlatok nélkül, emlékezetből, rögtön kőbe faragja portréit. Az anyagot, formát az ábrázolt személy egyéniségének megfelelően választja ki. A vörös márványt azért részesíti előnyben, mert érzékenyebb megmunkálásra ad lehetőséget. Egry József festő arcmásán a nyugalom, az egyszerűség, az arc áttekinthetősége, nyíltsága az időtlenség állapotát fejezi ki, az időtlenségét, amely a festő személyét, munkáit, művészetét egyaránt jellemzi. A fej tengelyének beállítása alapvetően meghatározza a karaktert. A szikár testalkatra utaló vállon az inas nyak szilárdan, egyenesen tartja a koponyát. Az arc ábrázolása árnyalt, kifejező. A kissé hajlott orr, a szorosra zárt száj, az állat kettészántó egyenes, a homlok és az arc barázdáinak különösen az orrtól lefutó két ránc jellemzőerejét a mélyről tekintő, megtört, fáradt szemek ismétlik meg. A tömör megfogalmazás vissza tudja adni a festő töprengő, szűkszavú, igényes egyéniségét, amelyhez a csendes derű is hozzátartozott. A felület megmunkálása a jellemzés további eszköze: a belső feszültség érzékeltetésére marcangolt, érdes és csak itt-ott finoman megmunkált.