A Magyar Nemzeti Galéria izgalmas kiállítási programmal várja látogatóit 2024-ben: többek között Anna Margit életmű-kiállítás és a biedermeier időszakát átfogóan bemutató tárlat található az idei kínálatban, valamint a szemtanú művészek munkáiból válogatott kiállítással tisztelgünk a 80 évvel ezelőtt lezajlott magyarországi holokauszt áldozatainak emléke előtt.
A bábu megszólal. Anna Margit (1913–1991) életmű-kiállítása
2024. április 10. – szeptember 1.
2024 tavaszán a 20. századi magyar festészet egyik kiemelkedő alakja, Anna Margit életművét mutatjuk be. A nagyszabású, csaknem kétszáz műalkotást – festményeket és grafikákat – felvonultató tárlat, amely a művész első életmű-kiállítása, minden korábbinál teljesebb képet ad a 20. század legnehezebb periódusait megélt alkotóról.
Anna Margit az 1945–1948 között működő Európai Iskola nevű művészcsoport egyik alapító tagja és kiemelkedő képviselője. Alkotásai nehezen sorolhatók képzőművészeti irányzathoz; életművének jelentős része leginkább a szürrealizmus, illetve az expresszív látásmód mentén jellemezhető. Olyan egyedi formanyelvet hozott létre, mely a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakjává tette.
Festészetében egyszerre jelent meg az érzékiség és a kíméletlen tisztánlátás. Harmincas évekbeli chagalli módszereken alapuló lírai asszociatív festészete férje, Ámos Imre festőművész 1944-es tragikus halálával megváltozott. Az Európai Iskola keretein belül festett művein gyermeki módon, hatalmas fejjel ábrázolta bábuit, melyek helyette szóltak, s megjelenítették az emberi léptékkel megfogalmazhatatlan szenvedést. Az ötvenes és hatvanas években egyre fontosabbá vált képein az abszurd humor, a gúny. Művészetében ekkor tűntek fel a népművészet és a provinciális művészet elemei: a folklór és a giccs segítségével eltávolította magától a gyászt, a tragikum összefonódott a komikummal, a nevetéssel.
A Bartók Tavasz Művészeti Hetek keretében megnyíló nagyszabású tárlat minden korábbinál teljesebb módon mutatja be Anna Margit életművét.
Így történt
A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain
2024. április 16. – július 21.
A holokauszt képzőművészeti ábrázolása, a szemtanú művészek nézőpontja, a látottak művészi dokumentálása kulcsfontosságú a holokauszt megértéséhez, értelmezéséhez – az idő múlásával, a túlélők emlékezetének halványulásával ezek az alkotások rendkívüli mementókká is válnak.
A nyolcvan évvel ezelőtt lezajlott magyarországi holokauszt emlékezetét bemutató kiállításon olyan egyedi és sokszorosított grafikákat, albumokat láthat a közönség, melyek a koncentrációs táborok, a gettó vagy a munkaszolgálat mindennapjait örökítik meg narratív, figuratív, sokszor képregényszerű formában. Az ismert és kevésbé ismert magyar képzőművészek alkotásai zömmel közvetlenül a felszabadulás után készültek – a tanúságtétel szándékával, különböző megközelítési módon, ám valamennyi a szemtanúszerep felelősségének tudatában. Így az eseményeket (újra) átélve, azok „újrajátszásával” a személyes és kollektív traumafeldolgozásnak lehetünk tanúi.
A kiállítás közel 30 művész, többek között Kádár Béla, Bálint Endre és Gedő Ilka munkáit mutatja be. A tárlaton szereplő műtárgyak nagy része a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből érkezik, melyeket más, magyarországi intézményekből és külföldről érkező művek egészítenek ki.
Sean Scully. Kibefordítva
2024. május 9. – szeptember 1.
A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria 2020 őszén a kelet-közép-európai régióban először mutatta be retrospektív igénnyel az absztrakció legfontosabb kortárs képviselői közé tartozó Sean Scully (Dublin, 1945) életművét. Sean Scully Athénban, Bolognában és Zágrábban is sikert aratott, Átutazó című retrospektív kiállításának rendezése soránszoros együttműködés alakult ki a művész és a múzeum között, melynek eredményeképp Scully a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta a budapesti kiállításra átdolgozott Kibefordítva (Uninsideout, 2018–2020) című monumentális festményét, Az 50 (The 50, 2021) című, ötven darabból álló digitálisnyomat-sorozatát és a Tájvonalak és köpenyek (Landlines and Robes, 2018) című, tíz darabból álló akvatinta-sorozatát.
A művek, melyek a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményének, illetve Grafikai Gyűjteményének kiemelkedő alkotásai közé tartoznak, idén tavasszal a Magyar Nemzeti Galériában, kamarakiállításon tekinthetők meg, amely nemcsak Scully művészetének néhány kulcsmotívumát mutatja be, hanem az életmű mediális sokrétűségére is rávilágít.
A Galimbertik
Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítása
2024. szeptember 26. – 2025. január 26.
2024 őszén Galimberti Sándor és felesége, Dénes Valéria műveiből mutat be kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria. A Galimberti házaspár a 20. századi modern magyar képzőművészet meghatározó művészei, a nagyszabású kiállítás nemcsak Galimberti Sándor és felesége alkotásait mutatja be, hanem a festőművész további kapcsolódási pontjaira is kitér.
Galimberti Sándor és Dénes Valéria életműve szétszóródott, elkallódott, és csupán összesen alig több mint 40 festményük emléke maradt meg. Galimberti Sándor szülővárosában, Kaposvárott 2002-ben már rendeztek életmű-kiállítást, de az azóta eltelt két évtizedben jelentősen bővült az ismert képállomány. Kiállításunk a teljes ismert anyag bemutatására törekszik, és a két művész munkáin túl kiegészül Galimberti első feleségének, a cseh származású Lanov Máriának – főleg a Magyarországhoz köthető – festményeivel.
Galimbertiék tevékenysége a plein air naturalizmustól a szecesszión, majd a fauvizmuson át a kubizmusig, sőt bizonyos értelemben a futurizmusig ívelt, de hasonlóan széles pályán mozogtak Európa térképén is Kaposvártól Nagybányán át egészen Párizsig, Belgiumig és végül Hollandiáig, Amszterdamig. A tárlaton a művész házaspár életének helyszíneit is bemutatjuk. Főleg Dénes Valéria, de részben Galimberti Sándor, sőt Lanov Mária esetében is elmondható, hogy Párizsban a legmodernebb festőktől tanulhattak, velük közvetlen kapcsolatban dolgoztak. Dénes Valéria Henri Matisse tanítványa volt, de eljártak az Académie de La Palette-be és az Académie Russe-be is, ahol a legújabb irányzatokkal, főleg a kubizmussal ismerkedhettek meg.
A tárlaton szereplő műtárgyak nagy része közgyűjteményekből érkezik, melyeket magángyűjteményi alkotások egészítenek ki. A kurátor eddigi tárlataihoz híven kiemelt szerep jut az elveszett műveknek is, a WANTED-szekcióban jelentősebb elveszett festmények felnagyított fekete-fehér archív fotója hívja fel a figyelmet az életmű fájó hiátusaira.
Biedermeier mindennapok
Művészet és polgárosodás a reformkori Magyarországon
2024. október 25. – 2025. február 16.
A Biedermeier mindennapok című nagyszabású kiállítás – főként magyar és osztrák festményeken, rajzokon, bútorokon, viseleteken és egyéb használati tárgyakon keresztül – összművészeti szemlélettel mutatja be a 19. század első évtizedeinek kultúráját. A Műcsarnok 1938-as festménykiállítása után először láthat a közönség a biedermeier nevével fémjelzett korszak, a reformkor művészetét átfogóan reprezentáló tárlatot.
A kiállítás társadalomtudományi szempontú tematikai tagolásban, az emberi életút főbb szakaszain és helyzetein keresztül tárja a látogatók elé az élet minden területén megjelenő biedermeier korszellemet. E tematikai egységekből kibontakoznak a tipikusan ebben az időszakban nagy súllyal megjelenő témák (gyermek-, anyaság- és családábrázolások), egyetemes toposzok (művészszerep, szerelem és gyász) és műfajok (csendélet és portré). Az egyes életszakaszok ábrázolásai (festmények, grafikák) és tárgyai (bútorai, viseletei) alapján összehasonlítható a különböző társadalmi rétegek kultúrája, a kispolgárság művészete, az arisztokrata otthon és a mezővárosi miliő, miközben kirajzolódik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előtti korhangulat és az azt követő, egész nemzetet sújtó tragédia is.
A tárlat a magyar biedermeier festészet ikonikus ábrázolásai – Borsos József Libanoni emírje vagy Barabás Miklós Galambposta című festménye – mellett bemutatja többek között a bécsi művészet élvonala mestereinek, Friedrich von Amerlingnek, Ferdinand Georg Waldmüllernek és Josef Danhausernek az alkotásait is, valamint olyan alkotókat emel a kanonikus művészek mellé, akik koruknak méltatlanul elfeledett festői.
