C épület, földszint - 2023. október 27. – 2024. február 11.
Október végétől látható TechnoCool című kiállításunk annak az 1990-es években indult művészgenerációnak a gondolkodásmódját járja körül, amely a rendszerváltozás utáni évtized gazdasági és kulturális nyitottságát felszabadító élményként élte meg. Ebben az elektronikus zenék forradalmasító szemlélete, a DJ-kultúra és a partik új látványvilága meghatározó inspirációt jelentett, ami a művek vizualitásában, az általuk felvetett kérdésekben is megjelent. A kiállítás több mint félszáz alkotó művein keresztül a különböző médiumok – festészet, objekt, fotó, print, videó és kis mértékben a számítógép-alapú művészet – kilencvenes évekbeli alakulását mutatja be.
A kiállításon bemutatott magyar művészek a rendszerváltás után a művészetben új önkifejezési lehetőséget láttak. A hagyományos médiumok mellett az új képi eszközök, a képszerkesztő programok és a számítógép kínálta lehetőségek egy egész generáció számára jelentették az önmeghatározás új formáit. A tematikus tárlat szekciói olyan témaköröket mutatnak be, melyek ma is frissen és relevásan hatnak. A műalkotásokat a korszakban Magyarországon nagy hatású külföldi alkotók, Muntean/Rosenblum, Pippilotti Rist, Cindy Sherman, Andreas Gursky és az akkor Budapesten filmet forgató Matthew Barney egy-egy művével helyezzük nemzetközi kontextusba. Az izgalmas és a mai napig újszerűnek ható képi világot megjelenítő műalkotásokat látványos, több zenehallgatási, videós és edukációs ponttal kiegészített enteriőrben láthatja a közönség.
Művészek:
Ádám Zoltán, Andreas Gursky, Bakos Gábor, Matthew Barney, Benczúr Emese, Beöthy Balázs, Braun András, Csáky Marianne, Csontó Lajos, Csörgő Attila, EIKE, El-Hassan Róza, Eperjesi Ágnes, Erdélyi Gábor, Erhardt Miklós, Farkas Gábor, Ferenczi Róbert, Gál András, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, Győrffy László, Hajdú Kinga, Dominic Hislop, Imre Mariann, iski Kocsis Tibor, Július Gyula, Kicsiny Balázs, Király András, KIS VARSÓ, Komoróczky Tamás, Koronczi Endre, Kósa János, Köves Éva, Kupcsik Adrián, Lakner Antal, Muntean/Rosenblum, Nagy Kriszta, Nemes Csaba, Németh Hajnal, Pacsika Rudolf, Ravasz András, Pippilotti Rist, Cindy Sherman, Sugár János, Szabó Dezső, Szacsva y Pál, Szarka Péter, Szegedy-Maszák Zoltán, Szigeti András, Szili István, Szűcs Attila, Uglár Csaba, Uray-Szépfalvi Ágnes, Vákuum TV, Varga Ferenc, Várnai Gyula, Veress Zsolt, Vécsei Júlia, Wechter Ákos, Wéber Imre
Előzmények:
Bachman Gábor, Beke László, Birkás Ákos, Bódy Gábor, Erdély Miklós, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Körösényi Tamás, Maurer Dóra, Rajk László, Soós György, Szentjóby Tamás
A kiállítás kurátorai: Harangozó Katalin, Major Sára, Petrányi Zsolt, Tarr Linda Alexandra
Együttműködő partnerünk a Porsche Hungária és a Telekom Electronic Beats.
Komoróczky Tamás munkásságát sokszínűség jellemzi, számos képzőművészeti médiumban, műfajban alkot. Az Addikció színeiben és felfogásában pop-art műveket idéz. A kollázs színes háttere előtt fekete-fehér kivágott arcok jelennek meg sokszorosítva, eltorzítva, a mozgás illúzióját keltve. A művész korábbi munkájának képeit saját és más alkotók, művészeti életben részt vevő szereplők arcképeit (a teljesség igénye nélkül: Németh Hajnal, Uglár Csaba, Peternák Miklós), a szintén 1997-es, részben Budapesten forgatott, Matthew Barney – Cremaster V. alakja mellé helyezi. A színes háttér előtt kavargó, ismétlődő arcképek, a valószerűtlen Matthew Barney karakter, valamint egy robbanás képei a tudatmódosító szerek popkulturális ábrázolásmódját idézik fel.
Markus Muntean és Adi Rosenblum 1992 óta dolgozik közösen. A festészethez hagyományos kompozíciós felfogásban közelítő műveiken divatmagazinokból és reklámplakátokról kisajátított alakokat jelenítenek meg poétikus hangvételű szövegekkel. A divatos ruhákba öltözött (magazinfotózást idéző) fiatal szereplők kifürkészhetetlen arccal tekintenek ránk a képről. A melankolikus benyomást keltő alakokat ruháik és sivár környezetük időben meghatározottá teszik, arcuk azonban szoborszerű időtlenséget tükröz. Alakjuk elszigetelt, elidegenített; nincsenek egymással kapcsolatban. A kompozíció alatti mondat, amelynek kézírás-szerű betűi forgatókönyveket, képregényeket idéznek, lehetőséget ad arra, hogy az enigmatikus alakokat narratívába helyezzük. Feloldást azonban nem kínál, mivel kép és szöveg viszonya tisztázatlan marad.
Eperjesi Ágnes a kilencvenes években figyelt fel a különböző kereskedelmi forgalomban lévő termékek – instant ételek, tisztítószerek – csomagolásának grafikájáira. Érdeklődése eleinte gyűjtésben mutatkozott meg, mely során tematikusan albumba rendezte a különböző motívumokat. A házimunkához kapcsolódó termékek képes használati útmutatóin előforduló kézképek csoportosítása során merült fel benne először képzőművészeti használatuk, miután észrevette, hogy a legtöbb női kezet ábrázol. Egy ilyen csomagolásrészlet fotográfiai negatívként való alkalmazása és lenagyítása révén jött létre a Szorgos kezek című munka. Az előhívás technikai sajátossága révén a kisajátított csomagolás inverz színei kritikai értelmezést adnak a munkának.
Szacsva y Pál azok közé a képzőművészek közé tartozik, akik az új médiumokkal szembeni klasszikus, de megújítható képalkotási lehetőségként találtak rá a fotográfiára egy olyan időszakban, amikor a Photoshop összezavarta a fényképek igazságával kapcsolatos ítéleteket. Érdekelte a vetített kép torzulása a tárgyakon, ezért kezdett el otthon nagy méretű síkfilmes kamerával képeket készíteni ezekről a torzult helyzetekről, teljesen elbizonytalanítva a nézőt abban, hogy hol és hogyan készültek a felvételek. A nagy méretűre felhúzott, hétköznapi lakásrészleteken újrafotózott vetítések érdekessége, hogy a nagy felbontás miatt közelről nézve tűéles, részletgazdag képet látunk egy olyan „gyűrt” valóságról, amelyet a korabeli néző Photoshop-manipulációnak vélt.
2023. október 27. – 2024. február 11.
Online jegyvásárlás
