| Alkotó: | |
|---|---|
| Készült: | 1820–1822 között |
| Technika: | márvány |
| Méret: | 93,5 × 56 × 39,5 cm |
| Tárgy típusa: | szobor |
| Leltári szám: | 3662 |
| Gyűjtemény: | 19–21. századi Gyűjtemény / Szobor Osztály |
A szobor egy antik görög legendát jelenít meg, amely szerint az első műalkotást egy szerelmes leány készítette, amikor búcsúzáskor körberajzolta kedvese profiljának árnyékát a homokban. Annak, hogy az első műalkotás egy rajz, különös jelentősége van, ugyanis a művészetelméletben a rajz számított a többi művészet alapjának, amely a művész első gondolatát, az ihletet hordozza. A művészet lényege ez a gondolati tartalom – az már a művész képzettségén múlik, hogy milyen művészi technika segítségével önti formába.
Ferenczy István márványból formálta meg a pásztorlánykát és a lány által rajzolt profilt is, amely jól kivehető a szobor talapzatán. Ezzel azt fejezte ki, hogy a szobrászat is ihletett képzőművészet – több egyszerű kézműves mesterségnél.
A kiállított szobor nagy feltűnést keltett, és amikor 1824-ben hazaköltözött, Ferenczy számos lelkes támogatóra talált. A szobrász nagy kedvvel látott munkához, ám nagyratörő terveit sorra fel kellett adnia. A nagyszabású megrendelések elmaradtak és a magyarországi márványt a carrarainál sokkal nehezebben lehetett megmunkálni.
