Előadások:
november 14., kedd, 19.00 | Premier
november 17. péntek, 19.00
november 21. kedd, 19.00
november 23. csütörtök, 19.00
november 27. hétfő, 19.00
november 28. kedd, 19.00
december 4. hétfő, 19.00
Képzőművészet – irodalom – színház a Magyar Nemzeti Galériában
A képzőművészetet, irodalmat és színházat izgalmasan ötvöző Textúra 2023 őszén ismét beköltözik a Magyar Nemzeti Galéria falai közé. Az ötlet változatlan: a múzeum felkérésére nyolc kortárs magyar szerző írt szöveget a Galéria egy-egy művéből inspirációt merítve, melyeket színművészek tolmácsolnak az ihlető műalkotások társaságában.
A hazai kulturális élet innovatív képző- és előadó-művészeti produkciójának köszönhetően novemberben újra megelevenednek a Magyar Nemzeti Galéria állandó gyűjteményének festményei és szobrai. A formák, karakterek, témák egy-egy jelenetet hívnak életre, melyek révén a művek új értelmezéssel, történettel, asszociációval gazdagodnak.
A Textúrát idén a nemzetközi hírű Éry Franciska rendezi. Rendezése nemcsak a szövegek térbe helyezésére, hanem a zene, a tánc, a mozgás és a néző útjára is helyezi a hangsúlyt.
Az este során a látogatók áthaladnak olyan területeken, amelyek normál nyitvatartási időben zárva tartanak, és olyan épületrészbe is bejutnak, ahová csak a múzeum dolgozói léphetnek be.
Az előadásban szereplő képzőművészeti alkotások mind időben, mind térben végigvezetnek a múzeum állandó gyűjteményein, a kiválasztott műtárgyak között a középkori szárnyas oltároktól kezdve a 19. és 20. századi gyűjteményen át a kortárs művekig találunk műtárgyakat.
A felkért írók köre és az általuk alkotott szövegek világa éppolyan sokszínű és izgalmas, mint a kiválasztott műalkotások sora: tragédia, humor, melankólia, szakralitás és hétköznapiság váltja egymást a jelenetekben. A színészek rövid szünetekkel nyolc alkalommal játsszák el az epizódokat, a közönség így mindegyik színt meg tudja tekinteni. A jelenetek sorrendje ezúttal nem szabadon választott, és az, hogy miként jutnak el a nézők egyik helyszíntől a másikig, szintén a meglepetés része.
Írók/képzőművészeti alkotások:
Bakos Gyöngyi: Négyszáz dobás / Ferenczy Károly: Kavicsot hajigáló fiúk, 1890(Horkay Barnabás, Hevesi László, Bán Bálint, Forrai Áron, Brezovszky Dániel)
Lackfi János: Felhők bivalytej-örvénylése/ A kisszebeni Keresztelő Szent János-főoltár ünnepi táblaképei, melyek a Hiszekegy sorait illusztrálják, 1491 (Kurta Niké / Nagy Rebeka)
Simon Márton: Rövid összefoglaló a selyemhernyóbábok életéről / Drozdik Orsolya: Cinikus ész IV.: Agylábtörlő, 1991 (Bocsárdi Magor / Kiss Nikolett / Forrai Áron)
Szvoren Edina: Másik lépcső / Bernáth Aurél: Riviéra, 1926–1927 (Rezes Judit)
Tompa Andrea: Berta grófnő / Gyertyánffy Berta: Spirka cigánylány, 1860-as évek (Grisnik Petra / Decsi Edit)
Visky András: Kopaszok. A Vaszilij-terápia / Brauer Marcell: Bauhaus székek / (Messaoudi Emina, Martinkovics Máté, Kiss Nikolett, Brezovszky Dániel)
Visniek, Matei: A táncoló szó – Le mot qui danse / Izsó Miklós: Táncoló paraszt VII., 1870-es évek eleje (Hunyadi Máté)
Vonnák Diána: Özönvíz/ Rózsa Luca Sára: Özönvíz, 2021 / (Pelsőczy Réka, Gyabronka József, Rezes Judit, Thuróczy Szabolcs)
Rendező: Éry Franciska
Dramaturg: Adorján Beáta
Zeneszerző: Bocsárdi Magor
Jelmeztervező: Hugo Aguirre
Koreográfus: Gergye Krisztián
Táncosok: Barabás Anita, Bot Ádám, Gergye Krisztián, Kamp Anna, Kudlák Eszter, Mikó Dávid, Nagy Csilla, Simkó Beatrix, Szilágyi Krisztián, Téri Gáspár, Tóth Laura
A produkcióban közreműködik Bocsárdi Magor (hegedű), Garami Eszter (cselló) és Skerlecz Gábor (harsona).
A kellékeket és a jelmezeket a Magyar Állami Operaház és a Radnóti Színház biztosította.
Textúra jegyével szeretettel várjuk vissza! Az elmúlt években a Magyar Nemzeti Galéria állandó gyűjteményének több kiállítási egysége is megújult. Ha esetleg még nem volt alkalma ezeket megtekinteni, az idei Textúra előadásra szóló teljes árú belépőjegyével 2024. március 31-ig egy alkalommal ingyen visszatérhet állandó gyűjteményünkbe és újból megnézheti többek között a Textúra est műalkotásait is, amennyiben az előadás alkalmával feliratkozik a múzeum hírlevelére.
Látogatási információk
A múzeum kapuit a program kezdete előtt egy órával, 18.00-kor megnyitjuk. Kérjük, érkezzenek időben a torlódás elkerülése érdekében.
Ruhatár
A ruhatár használata biztonsági okokból kötelező és ingyenes a következők szerint.
Kérjük, hogy szíveskedjen a ruhatárban hagyni csomagját, esernyőjét és 30 × 25 × 15 cm-nél nagyobb méretű táskáját. Háton semmilyen méretű táska nem viselhető a kiállítótérben, a kis méretű hátitáskákat csak elöl viselve vagy kézben lehet bevinni.
Tilos a kiállítótérbe vinni palackot, ételt, italt, gyermekjátékot, illetve bármit, ami a műalkotásokat veszélyezteti. (Amennyiben egészségileg indokolt, szénsavmentes folyadék bevihető kizárólag egy darab, táskában tartott, maximum 0,5 literes palackban, de ital fogyasztása a műtárgyak közelében nem megengedett.)
Értékeit elhelyezheti az ingyenesen használható értékmegőrző szekrényben. Személyes tárgyai számára a kiállítótérbe is bevihető vászontáskát díjtalanul kölcsönözhet a ruhatárban.
Bővebben ezen az oldalon tájékozódhat.
Megközelítés
Közvetlen gyalogos megközelítés:
– Budai Vár, Dísz tér felől
– Dunapartról a Clark Ádám térről a Várkert Bazáron át
– a Dózsa György tér felől a Tabáni liftekkel lehet a Palota szintjéig eljutni.
A városból tömegközlekedéssel:
– A Deák Ferenc térről (Pest): a 105-ös busszal a Várkert Bazárig, onnan gyalog, illetve lifttel fel a parkon keresztül
– A Ferenciek terétől (Pest): az 5-ös busszal 2 megálló a Dózsa György térig, onnan lépcsőn fel a várfal aljához a Tabáni liftekhez
– A Széll Kálmán térről (Várfok utca, Buda): a 16-os, a 116-os és a 16A jelzésű busszal a Dísz térig
– A Móricz Zsigmond körtér / Gellért tér felől (Buda): Az 56-os villamossal a Dózsa György térig, onnan lifttel, vagy a Széll Kálmán térig, onnan busszal
Jegyek korlátozott számban kaphatók!
Jegyárak:
Teljes árú: 7600 Ft
Kedvezményes: 5600 Ft*
*azok számára, akik a kiállításokat díjmentesen vagy egyéni kedvezménnyel, legalább 50% kedvezménnyel látogathatják
Az előadás 14 éven felüli látogatóknak ajánlott.
Az addigi expresszionista és avantgárd Bernáth 1926-ban szakított addigi stílusával, mert rádöbbent, hogy csak valóságos látványélmények alapján lehet alkotni. 1926-ban az olasz riviérán, Quarto dei Mille és Nervi között találta meg ezt a sziklába vájt sétányt. „Ott Itáliában festettem a Rivierát, életem első művét. Így szoktam nevezni, mert elkészültétől számítom magam festőnek. Ez a kép zárja le annak a két évnek a kínlódását, amibe az absztrakt próbálkozásaim miatt kerültem...” – írta Utak Pannoniából című önéletrajzi könyvében.
Gróf Nákó Kálmánné Gyertyánffy Berta (1819–1882), a festő- és zongoraművész, Erzsébet királyné későbbi palotahölgye azon kevesek közé tartozott, akik Magyarországon a 19. században nő létükre komoly festőművészi sikereket értek el. Portréfestészetének különlegessége, hogy képein leginkább szülőföldjének, a temesi Bánságnak román és cigány lakóit, főleg lányait és asszonyait örökítette meg, s hogy nem etnikai kuriózumként mutatja be cigány szereplőit, hanem kifejezetten autonóm, névvel ellátott személyiségekként.
A pécsi születésű Breuer Marcell a Bauhaus egyik formatervezője s az asztalosműhely vezetője volt. Az 1920-as években a holland Mart Stammal szinte egy időben fejlesztették ki és alkották meg a folytonos vonalvezetésű csővázas bútorok típusait. Breuer egyik konstrukciója az 1925-ös, széles karfájú „Vaszilij-szék” volt. A hátsó alátámasztás nélküli, úgynevezett lengőszék a csőbútorok családjának az egyik legeredetibb darabja. 1929-től Breuer bútorait a Thonet cég gyártotta és forgalmazta.
Izsó Miklós (1831–1875) a magyar szobrászat egyik legnagyobb mestere. Rövid életpálya adatott neki, de e néhány alkotó év alatt olyan remekműveket alkotott, mint a debreceni Csokonai-szobor vagy a Búsuló juhász. Izsó zsenialitása abban rejlett, hogy képes volt plasztikus formákkal kifejezni az egyébként nehezen megragadható nemzeti karaktervonásokat. Az 1870-es években mintázott, táncoló parasztokat ábrázoló kis terrakottaszobrai mind a magyar tánc s a mozdulatokban kifejeződő érzések mély ismeretéről tanúskodnak.
Drozdik Orsolya munkásságának középpontjában a világ férfi és női alapú szemléletének a vizsgálata áll. Szerinte a mi világunk patriarchális, vagyis apa- és férfiközpontú világ, melyben a nőnek alárendelt szerep jut. A két nem különbségét szerinte az agy és a szív metaforáival lehet egyszerűen jellemezni. Az Agylábtörlő című művében is ennek az ironikus tapasztalata ölt testet. A piramisszerűen fölépülő lábtörlők a társadalmi rendet modellezik, bennük a férfias agy autógumiból kiöntött kis plasztikmintáival.
A bibliai özönvízre utaló képcím ellenére a festményen nehéz föllelnünk a mindent elpusztító kataklizma képét. Sőt kicsit olyan érzésünk lehet, mintha már a vízözön után lennénk. A táj kihalt és néptelen, a víz még itt-ott csordogál a völgyek között, s a Földön nem maradt semmi, csak egy római vízvezeték romjai, s a természeten még látszólag uralkodó ember: kétfejű, torz, az élet továbbvitelére képtelen, szánnivalóan magányos, ruhátlan figura.
A kép Ferenczy Károly fiatalkori, naturalista korszakának egyik remekműve. Ferenczy ekkoriban Szentendrén élt családjával, s ez a kép is a Duna partján készült, a távoli háttérben gyárak és kémények alig kivehető formáival. Az 1890-es évek Budapest nagyvárossá fejlődésének évei voltak, s a magyar festészetben is ekkoriban jelennek meg az első nagyvárosi proletárok, a csellengő utcakölykök, s a városi szegények képei. Ferenczy műve ennek a nagyvárosi életképfestészetnek egyik első darabja.
A Sáros vármegyei Kisszeben 1496-ban befejezett főoltára a középkori Magyarország egyik legnagyobb és legdíszesebb oltárépítménye volt. A mű legkülönösebb vonása a csukott szárnyakon végigvonuló 16 részes képciklus. A képek az Apostoli Hitvallás (a Hiszekegy vagy Credo) legfontosabb tételeit jelenítik meg a teremtő Atya képétől kezdve Krisztus születésén, halálán és feltámadásán keresztül a Szentlélek és az Anyaszentegyház megjelenítéséig, a szentek közösségéig, a holtak feltámadásáig s végül az örök élet képéig.
