C épület, II. emelet - 2021. május 13. – szeptember 26.
Vágyott szépség címmel látható a preraffaelita mozgalmat átfogóan bemutató kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában a londoni Tate múzeummal együttműködésben. Az angol múzeum preraffaelita anyagát – Dante Gabriel Rossetti, John Everett Millais és John William Waterhouse fő műveit is – felvonultató kiállítás kísérőtárlata Az utópia szépsége. Preraffaelita hatások a századforduló magyar művészetében címmel a preraffaeliták magyarországi kapcsolatait és hatását mutatja be.
A londoni Királyi Művészeti Akadémia konzervatív oktatási elvei ellen lázadó Dante Gabriel Rossetti, John Everett Millais és William Holman Hunt 1848-ban alapította meg a hét tagot számláló Preraffaelita Testvériséget (Pre-Raphaelite Brotherhood, P. R. B.). A csoport névválasztása is jelezte, hogy résztvevői a középkori, illetve a kora reneszánsz művészetet tekintik példaképnek. Az ifjú preraffaeliták – John Ruskinnak, a kor jeles esztétájának és társadalomfilozófusának, későbbi pártfogójuknak a tanításait alapul véve – természetábrázolásaikon, a Biblia, a történelmi események és az irodalom ihlette műveiken, valamint társadalmi kérdéseket is feszegető alkotásaikon a festészet tematikai és stiláris megújítására tettek kísérletet.
A csoport 1853-as feloszlását követően a preraffaelita művészet második hullámában Rossetti lett az Európa-szerte nagy hatású esztétikai mozgalom vezéralakja is. Hozzá társulva Edward Burne-Jones és William Morris is a képzőművészet, a költészet és a zene közötti összecsengéseket kutatta, és a szépség kultuszának igézetében a műfajok közötti határok lebontására törekedett. Az ipari forradalom okozta lélekölő gépesítettséggel és tömegtermeléssel szemben Morris az esztétikus környezet kialakításának és a kézműves hagyományok felélesztésének fontosságát hangsúlyozta. Az ő munkássága nyomán jött létre a képző- és iparművészet számos ágát felölelő Arts and Crafts elnevezésű összművészeti mozgalom.
A 19. századi magyar művészetet elsősorban osztrák, német és francia hatások formálták. A századfordulón kibontakozó brit–magyar kapcsolatok révén azonban a magyar irodalomban, a képző- és iparművészetben, valamint az építészetben is érvényesült a preraffaelita művészet, az Arts and Crafts mozgalom, illetve számos angol alkotó megtermékenyítő hatása. A preraffaeliták legjelentősebb befolyása a gödöllői művésztelep ars poeticájában, valamint Gulácsy Lajos korai időszakában jutott érvényre, de az angol művészek hatása több hazai alkotó munkásságában is tetten érhető.
A kiállítás négy tematikus egységben mutatja be a preraffaeliták magyarországi hatását: láthatjuk a gödöllői művésztelep munkáit; Gulácsy Lajos „preraffaelita korszakának” képeit; követhetjük az angol hatásokat a századforduló magyar művészetében; valamint bemutatjuk a Szépművészeti Múzeum nemzetközi kollekciójának gyűjteménytörténeti szempontból is jelentős preraffaelita grafikáit, Dante Gabriel Rossetti, Edward Burne-Jones és Walter Crane munkáit.
A gödöllői művésztelep
Körösfői-Kriesch Aladár 1901-ben, gödöllői letelepedését követően alapította meg a tolsztojánus szellemiségű, szimbolista-szecessziós művészkolóniát. A preraffaeliták számára oly meghatározó műkritikus, John Ruskin művészetelméleti írásai Körösfői ars poeticáját is alapvetően formálták, Kriesch Aladár Ruskinről s az angol prærafaelitákról (sic) szóló tanulmánykötete 1905-ben látott napvilágot Budapesten. A gödöllői alkotóközösséghez 1907-ben csatlakozó másik vezető mester, Nagy Sándor mellett Kriesch Laura (Nagy Sándorné), Leo Belmonte, Mihály Rezső, Juhász Árpád, Zichy István, Moiret Ödön, Remsey Jenő, Tom von Dreger, Toroczkai Wigand Ede, Mihály Rezső, Sidló Ferenc és Undi Mariska tartozott a tagok sorába.
A gödöllői művésztelep előzményeit az angol preraffaeliták romantikus historizmusa, a kézműves hagyományokat felelevenítő William Morris munkássága, valamint az Arts and Crafts mozgalom jelentette, de komoly befolyást gyakorolt rájuk Walter Crane tevékenysége is. A korszak összművészeti törekvéseinek szellemében Gödöllőn a képző- és iparművészet számos ágában készültek művek: festmények, falképek, grafikák, szobrok, bútorok, hímzések, textilek, faliszőnyegek, üvegablakok, jelmeztervek, könyvillusztrációk és művészkönyvek.
Gulácsy Lajos „preraffaelita korszaka”
Gulácsy szűkre szabott alkotó éveinek nagy részét, csaknem másfél évtizedet töltött Itáliában. Ez idő alatt számos olasz városban élt és dolgozott. Eltávolodva térben és időben, különös atmoszférájú képi és írói világot teremtett. Csodálatának tárgya 1903–1908 között elsősorban a kora reneszánsz festők; Fra Angelico, Fra Filippo Lippi és Botticelli, valamint Dante írásai voltak, azok a művészek, akik korábban az angol preraffaelitákra is nagy hatást gyakoroltak. Itáliában a századfordulón nagy kultusza volt a preraffaelita művészeknek, így Gulácsyra egyidejűleg hathattak Rossetti és Burne-Jones képei, valamint azok az eredeti olasz források, melyekből a brit alkotók is merítettek.
Angol hatások a századforduló magyar művészetében
Az angol művészet inspiráló ismerete, stiláris, tematikai vagy motivikus rokonsága a magyar művészetben több alkotónál is feltételezhető. Ezt a kapcsolatot érzékeltetik a tárlaton Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Helbing Ferenc, Paczka Ferenc, Kacziány Aladár, Kozma Lajos és Sassy Attila művei.
A Szépművészeti Múzeum preraffaelita grafikái
Rossetti és tanítványa, Burne-Jones grafikái Majovszky Pál nagyszabású rajzgyűjteményének kiemelkedő darabjaiként, 1934-ben adomány révén kerültek a Szépművészeti Múzeumba.
A századfordulóra – Európa más országaihoz hasonlóan – Magyarországon is népszerűvé vált a szigetország művészete. A magyar művészélet angol kötődését tükrözi Walter Crane 1900-ban a budapesti Iparművészeti Múzeumban megrendezett kiállítása. Hazánkban ekkor valódi kultusz alakult ki a művész körül, már csak azért is, mert Crane, a Körösfői-Kriesch Aladár körül szerveződő alkotói csoporthoz hasonlóan a népművészeti motívumkincs felfedezését szorgalmazta. E kiállításról Crane számos műve került közgyűjteménybe, jó néhány grafikája a Szépművészeti Múzeum brit anyagát gazdagította. Külön érdekesség, hogy kiállításunkban helyet kapott az angol művész Európa elrablása (1881) című fő műve is, amely 2020-ban egy hazai magángyűjteményből került a Magyar Nemzeti Bank kollekciójába.
A tárlaton a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Gödöllői Városi Múzeum, a váci Tragor Ignác Múzeum és az Ernst Galéria gyűjteményeiből 79 műtárgyat (17 festményt, 59 grafikát, 1 szobrot és 2 gobelint), valamint számos dokumentumot, könyvet és fotót láthat a közönség.
A kiállítás kurátora: Plesznivy Edit
A kurátor munkatársa: Vargyas Júlia
A kiállítás az állandó kiállításra váltott jeggyel és a Vágyott szépség című kiállítás jegyével is látogatható. A művészeti mozgalom és a korszak teljes áttekintéséhez tekintse meg együtt a Vágyott szépség. Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből című kiállításunkkal, melyre jegyet itt tud váltani.
A kiállítás főtámogatója a Gránit Bank.
A kiállítás kiemelt támogatója a Szerencsejáték Zrt.
Gulácsy Lajost Dante iránti tisztelete késztette az Isteni Színjáték egy pokolbéli jelenetének illusztrálására. A középkori erkölcsi példázat egy ravennai nemesember leányáról, Francesca di Riminiről szól, aki Lancelot lovag és Guinevere történetének olvasása közben szerelmi viszonyba keveredett férje öccsével, Paolo Malatestával, és bár csak egyetlen csók esett köztük, a féltékeny férj mindkettőjüket megölte. Gulácsy e szerelmespárt ábrázolta akvarellel színezett ceruzarajzán. A középkori díszletbe helyezett karcsú, gótikusan sudár alakok vággyal telt együttléte melankóliát áraszt, távolba vesző tekintetükkel mintha elkerülhetetlen végzetüket látnák. Történetük attribútuma, a bűnre csábító könyv a kép előterében hangsúlyos helyen szerepel; Paolo halálfejjel díszített tőre a közelgő tragédiára utal, a puha, alkonyi fény elmúlásukat szimbolizálja. A mű vonalvezetése, színkezelése, és az alakok megfogalmazása az angol preraffaelita festőket idézi.
A gödöllői művésztelepen fontos szerepet kapott a kézművesség életben tartása és a népi iparművészet támogatása. Ez a törekvés 1904-ben a szőnyegszövő műhely megalapításával teljesedett ki. Az oktatómunka során felelevenítették a régi szövési technikákat és komoly tanulmányokat folytattak az elődök növényi színezéssel történő fonalfestési eljárásainak megismerésére is. A műhelyben tevékenykedő iparművészek között találjuk Boér Lenkét, aki már korábban baráti kapcsolatban állt a telep tagjaival. Az 1905-ben készült, színvilágában a kora reneszánsz portrék hangulatát idéző képmáson a szövőnő nyugodt, lefelé néző arca profilban jelenik meg. A modell édesapja, Boér Jenő még a gödöllői kolónia elődjének számító Diódon látta vendégül Körösfői-Kriesch Aladárt és barátait, és nézeteivel nagyban hozzájárult a későbbi művésztelep szellemiségének megalapozásához. Kriesch, a Boér családhoz való ragaszkodását jelzi, hogy több képén is megörökítette Lenkét.
A század elején született Gulácsy-műveken az angol preraffaelita mesterek termékenyítő hatása érezhető. E festmény nőalakjában is Dante Gabriel Rossetti finom profilú modellje született újjá, akinek vonásaira Gulácsy más művein is ráismerhetünk. A festő nosztalgikus látásmódját alapvetően meghatározta, hogy 1901 és 1915 között, kisebb megszakításokkal, csaknem másfél évtizedet töltött Itáliában. Az egymásba feledkező szerelmespárt az ember és a természet panteisztikus egységét láttató misztikus hangulatú kert veszi körül, ugyanakkor a festményen a kor szecessziós életérzése, az idilli létbe való elvágyódás is megfogalmazódik. A francia szimbolista költőkhöz hasonlóan Gulácsy képei motívumával gyakran hívta elő a különböző érzékszervekre ható érzeteket. A dús vegetációjú növényzet, valamint a festmény jobb oldalán gomolygó füstszalag a rózsa és a tömjén illatát idézik fel a szemlélőben.
A nagy méretű fríz terve a londoni Királyi Akadémia elnöke, Frederic Leighton műteremházának Arab Hall elnevezésű helyiségébe készült, és külön kuriózum, hogy ez az egyetlen fennmaradt terv. Leighton 1877-ben George Aitchison építészt kérte fel, hogy keleti kerámia- és csempegyűjteménye elhelyezése számára bővítse ki házát. Az építész egy 12. századi palermói palotát tanulmányozott, és annak fogadótermét fogalmazta újra a célnak és használatnak megfelelően. A falakat William De Morgan csempéi és Crane frízei díszítették, az eredeti mór díszítést a kortárs dekorativizmussal ötvözve, ennek megfelelően Crane növényi és állati formákat ötvöző arabeszk kompozíciót alkotott három központi medalionnal. A fríz Walter Crane 1900-ban megrendezésre került budapesti kiállításának katalógusában már „megvétetett” státusszal szerepelt; a magyar állam a Nemzeti Múzeum számára vásárolta meg, majd a múzeumok gyűjtőkörének differenciálása során 1905-ben átkerült a Szépművészeti Múzeum elődje, az Országos Képtár gyűjteményébe.
2021. május 13. – szeptember 26.
Online jegyvásárlás
