En

Vágyott szépség. Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből

Online jegyvásárlás

Vágyott szépség. Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből

C épület, földszint - 2021. május 13. – augusztus 22.

A londoni Tate Britain múzeum egyedülállóan gazdag preraffaelita gyűjteményének közel száz lenyűgöző alkotása látható május 13. és augusztus 22. között a Magyar Nemzeti Galériában a mozgalmat bemutató első nagy magyarországi kiállításon. A Tate Britain – az 1500 utáni brit művészet legnagyobb nemzeti gyűjteménye – kollekciójában kiemelkedő jelentőségű helyet foglalnak el a preraffaelitáknak, a 19. század legnagyobb hatású brit művészeti mozgalma alkotóinak a művei. A Vágyott szépség című tárlathoz kapcsolódóan nyílik meg a mozgalom magyarországi hatását bemutató kísérőkiállításunk is, Az utópia szépsége. Preraffaelita hatások a századforduló magyar művészetében címmel.

A preraffaelita mozgalmat Magyarországon először átfogóan bemutató tárlaton közel negyven festményt és több mint félszáz grafikát láthat a közönség a londoni Tate Britain világhírű preraffaelita gyűjteményéből. A bemutatott remekművek között találjuk a mozgalomalapító Dante Gabriel Rossetti Ecce Ancilla Domini! (Angyali üdvözlet) és Monna Vanna című alkotásait, John Everett Millais 1852–1853-ban készült Szabadon bocsátó parancs, 1746 című képét vagy John William Waterhouse 1888-as The Lady of Shalottját.  Az ikonikus szépségű preraffaelita remekmű, Rossetti egyik fő műve, az Ábrándozás pedig a szintén londoni Victoria and Albert Museum gyűjteményéből érkezik Budapestre.

 A londoni Királyi Művészeti Akadémia konzervatív oktatási elvei ellen lázadó Dante Gabriel Rossetti, John Everett Millais és William Holman Hunt 1848-ban alapította meg a hét tagot számláló Preraffaelita Testvériséget (Pre-Raphaelite Brotherhood, P. R. B.). A csoport névválasztása is jelezte, hogy résztvevői a középkori, illetve a kora reneszánsz, Raffaello előtti művészetet tekintik példaképnek. Az ifjú preraffaeliták – John Ruskinnak, a kor jeles esztétájának és társadalomfilozófusának, későbbi pártfogójuknak a tanításait alapul véve – természetábrázolásaikon, a Biblia, a történelmi események és az irodalom ihlette műveiken, valamint társadalmi kérdéseket is feszegető alkotásaikon a festészet tematikai és stiláris megújítására tettek kísérletet. A csoport 1853-as feloszlását követően a preraffaelita művészet második hullámának vezéralakjaként Rossetti lett az Európa-szerte nagy hatású esztétikai mozgalom vezéralakja. Vele társulva Edward Burne-Jones és William Morris is a képzőművészet, a költészet és a zene közötti összecsengéseket kutatta, és a szépség kultuszának igézetében a műfajok közötti határok lebontására törekedett. Az ipari forradalom lélekölő gépesítettségével és tömegtermelésével szemben Morris az esztétikus környezet kialakításának és a kézműves hagyományok felélesztésének fontosságát hangsúlyozta. Az ő munkássága nyomán jött létre a képző- és iparművészet számos ágát felölelő Arts and Crafts elnevezésű összművészeti mozgalom.

7_Dante Gabriel Rossetti, Monna Vanna, 1866

Dante Gabriel Rossetti: Monna Vanna, 1866
Fotó: ©Tate

3_John Brett, Brittania’s Realm, 1880

John Brett: Britannia birodalma, 1880
Fotó: ©Tate

4_Philip Hermogenes Calderon, Broken Vows, 1856

Philip Hermogenes Calderon: Megszegett eskük, 1856
Fotó: ©Tate

5_John Everet Millais, The Order of Release, 1852-53

Sir John Everett Millais: Szabadon bocsátó parancs, 1746, 1852–1853
Fotó: ©Tate

6_Dante Gabriel Rossetti, Beata Beatrix, 1864-70

Dante Gabriel Rossetti: Beata Beatrix, 1864–1870 körül
Fotó: ©Tate

8_Dante Gabriel Rossetti, Dante’s Dream at the Time of the Death of Beatrice, 1856

Dante Gabriel Rossetti: Dante álma Beatrice halálának idején, 1856
Fotó: ©Tate

9_Dante Gabriel Rossetti, Lucrezia Borgia, 1860-61

Dante Gabriel Rossetti: Lucrezia Borgia, 1860–1861
Fotó: ©Tate

10_Dante Gabriel Rossetti, Fazio’s Mistress, 1863-73

Dante Gabriel Rossetti: Aurelia (Fazio szeretője), 1863–1873
Fotó: ©Tate

11_Dante Gabriel Rossetti, Wedding of St George and Princess Sabra, 1867

Dante Gabriel Rossetti: Szent György és Sabra hercegnő esküvője, 1857
Fotó: ©Tate

12_Cowper, Frank Cadogan, Agnes in Prison Recieving from Heaven the ’Shining White Garment’, 1905

Frank Cadogan Cowper: A börtönbe vetett Ágnes megkapja a mennyekből ragyogó fehér öltözetét, 1905
Fotó: ©Tate

15_John William Waterhouse, The Lady of Shalott, 1888

John William Waterhouse: Shalott kisasszonya, 1888
Fotó: ©Tate

13_William Holman Hunt, Claudio and Isabella, 1850

William Holman Hunt: Claudio és Izabella, 1850
Fotó: ©Tate

14_John William Waterhouse, Consulting the Oracle, 1884

John William Waterhouse: Az orákulum tanácsára várva, 1884
Fotó: ©Tate

1_Arthur Hughes, Eve of St Agnes, 1856

Arthur Hughes : Szent Ágnes-este, 1856
Fotó: ©Tate

2_Sir Edward Coyle Burne-Jones, The Temple of Love

Edward Burne-Jones: A szerelem temploma, é. n. [1872 körül]
Fotó: ©Tate

 A kiállítás kilenc szekcióban mutatja be a preraffaeliták művészetét.

 Az első három szekció, a Középkori modernek, a Festett költészet és a Világi hit a mozgalom kezdeteiről, illetve a költészet és a vallás meghatározó szerepéről szól. A társaság tagjai verseket, novellákat és esszéket is írtak. Rossetti szerint egy műalkotást csak egy másik műalkotás értelmezhet, ezért ugyanazt a témát gyakran versben és képben is feldolgozta, a végeredményt pedig „kettős műalkotásnak” nevezte. A preraffaeliták munkássága óriási hatást gyakorolt az illusztráció műfajának fejlődésére is. Festészetüknek jelentős vonulatát alkották a bibliai képek, melyeknek hőseit a modern Anglia embereiről, kortársaikról, gyakran rokonaikról, barátaikról mintázták, ezért sokan túlságosan is realisztikusnak találták műveiket. Az állandó kritikák ellenére a képeik óriási népszerűségnek örvendtek, s reprodukciók, illusztrációk és másolatok formájában váltak világszerte ismertté.

A Modern élet, illetve a Természethűség címet viselő szekciókban a mindennapi angol valóság problémái, például a munka, a női emancipáció, a gyermeknevelés állnak az ábrázolások középpontjában, s ennek megfelelően egy sokkal realisztikusabb, már-már tudományosan objektív természetszemlélet. A preraffaelita művészek figyelemmel kísérték a tudomány új eredményeit is, különösen a geológia, a meteorológia és a botanika területén.

A kiállítás következő három egységét az eszményi szerelem, illetve a test, a lélek s az isteni szépség témái határozzák meg. A művészek a középkori történetekben a modern élet és a modern szerelem pszichológiai problémáit keresték. Fő műveikben a szerelem, a megcsalás, a vágy és a hűtlenség témáit dolgozták föl. Rossetti és az őt követő fiatalabb, második generációs preraffaeliták voltak az úgynevezett esztétikai mozgalom fő képviselői, amelynek középpontjában a szépség keresése állt. A kortársaik, szerelmeik, élettársaik arcvonásait viselő – sokszor bibliai vagy mitológiai szerepekben megjelenő – női portréikon egy modern szépségeszmény fogalmazódott meg. Esztétikai szemléletük lényege, hogy a művészeti ágak összetartoznak, s így hatásuk az iparművészetben, a költészetben és a zenében érzékelhető volt.

A Mítoszok és legendák címet viselő szekció középpontjában a modern női hősök állnak. A 19. században a női politikai egyenjogúságért folytatott küzdelem miatt sokan úgy gondolták, hogy az erős és önálló nő veszélyezteti az erkölcs, a család és a társadalom rendjét. A preraffaelita művészek elsőként reflektáltak ezekre a félelmekre, és lenyűgözően erős nőalakokat teremtettek. Az istennők, csábítók és különböző mitológiai karakterek álarca mögé rejtett nők igazi, másokra és magukra is végzetes „femme fatale”-ként jelennek meg.

 

A kiállítás kurátora: Carol Jacobi, Tate Britain, társkurátora: Plesznivy Edit.

 

A kiállítás főtámogatója a Gránit Bank.

A kiállítás kiemelt támogatója a Szerencsejáték Zrt.

Együttműködő partner: NATURALii Concept Store, a Farrow & Ball festék forgalmazója.

Kiemelt látnivalók, érdekességek

Dante Gabriel Rossetti: Monna Vanna, 1866

A festményen Rossetti a modell, Alexa Wilding érzéki szépségét és a minden érzékszervet lenyűgöző, pompás kiegészítők hatását vizsgálta. Eredetileg a Dante és Boccaccio művében megjelenő alak, Monna képzeletbeli portréjának szánta a képet, később azonban egyszerűen csak a Belcolore (gyönyörű szín) címet adta neki. Rossetti késői portréin a néző fizikailag nagyon közel érezheti magát az ábrázolt alakokhoz, szinte belép a figurák személyes terébe, a modell azonban továbbra is saját gondolataiba mélyedve mereng a távolba.

John William Waterhouse: Shalott kisasszonya, 1888

Waterhouse rendkívül sikeres festő volt, aki a preraffaelita stílust és témákat ültette át nagy formátumú, akadémiai kiállításokra szánt vásznakra. Tennyson költeményének, a Shalott kisasszonyának (1833) főszereplőjét megátkozták: halál vár rá, ha elhagyja a tornyot, ahol kihímezte a világ tükörben látott történéseit. Amikor azonban megpillantja Lancelot lovagot, fittyet hány az átokra. Kint a hideg világban, a halál torkában, elköti a csónakot, hogy megtalálja a férfit. A fecskék alacsonyan szállnak, a szél belekap a hajába és kioltja gyertyáit. Waterhouse képeinek atmoszferikus hatása és vastag ecsetvonásai az impresszionista művekhez állnak legközelebb.

Dante Gabriel Rossetti: Ábrándozás, 1880

Rossetti utolsó befejezett festményén a veszteség érzése változtatja át a természeti világ „testi szépségét” a szellem „lelki szépségévé”. Jane Morris dús lombozatú juharfa ágai között ül, a kezében lévő loncvirág pedig egyszerre rügyezik és hervad. Jane elmerül a természetben, laza, zöld selyemruhája szinte egybeolvad a levelekkel. Álmodozik – a lonc erőteljes illatáról úgy tartották, hogy az álmokat serkenti. Az azonos című festmény és szonett volt Rossetti utolsó „kettős műve”. A verset, amelyben az évszakok is hasonló elmúlásérzéssel itatódnak át, nyár végén, szeptemberben küldte el Jane Morrisnak.

Vágyott szépség. Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből

2021. május 13. – augusztus 22.

Online jegyvásárlás