“Roskó képei megérintenek, inspirálnak és játékra hívnak”
Interjú Bán Zsófiával a Mini Textúra sorozatban bemutatott bábjátéka kapcsán
Idén márciusban ismét a Magyar Nemzeti Galériába várjuk a 7-12 éves gyerekeket a Mini Textúra előadásaira. A felnőtteknek szóló Textúra mintájára ez alkalommal is pagonyos kortárs gyerekirodalmi szerzők írtak rövid előadásokat a Galériában található festményekből kiindulva, és ezeket a darabokat aztán a Budapest Bábszínház művészei adaptálták színpadra. Bán Zsófiát, a Vagánybagoly szerzőjét kérdeztük arról, milyen tapasztalat volt így színpadra írni.
Bán Zsófia. Fotó: Szöllősi Mátyás
Miért választottad ezt a festményt?
Roskó Gábor műveinek nagy rajongója vagyok, ezért amikor megláttam a nevét az ajánlott listán, látatlanban tudtam, hogy őt fogom választani. Jellegzetesen antropomorf, állat-figurái tökéletes kiindulópontot nyújtanak egy mese kibontásához. Egyszerre játékos és mély, és az effajta keverék az irodalomban is közel áll hozzám.
Mi volt az első gondolatod a képet nézve? Mi indította el konkrétan a gondolkodást a kép kapcsán?
A videokazetta a róka kezében, meg a kép dátuma. 1989-ben készült, beszélő év, és a kép címe annál inkább: Nézzük, mi újság a nagyvilágban. Tehát egy új, mesevilág bontakozott ki a szemünk előtt, a szabadság addig csak mesevilágként ismert valósága, és a kép visszaadja ennek az újfajta nézésnek a felszabadító jellegét. Ugyanakkor mára a videokazetta mint hordozó idejétmúlttá vált, a mai gyerekek nem is tudják, hogy mi az. Így könnyen vált belőle varázskazetta, adta magát.
Hogyan választottál? Már előre tudtad, hogy melyik festőtől fogsz választani, vagy a múzeumi látogatás során döntötted el?
A múzeumi látogatáskor láttam a képet először a maga valóságában, és ez csak megerősítette a korábbi vakrandi-tervemet. Bejött.
Közelebb kerültél-e a festményhez, alkotóhoz a szöveg írása során?
Igen, bizonyos múltbeli történeteink összeértek, akaratlanul is családtaggá vált. És hálás vagyok neki, amiért lehetővé tette a darabom megírását. Vannak képek, amelyek beszélnek hozzánk, megszólítanak, mások mellett meg elmegyünk szó nélkül. Roskó képe, mint más művei is, megérintenek, inspirálnak és játékra hívnak.
Hogyan befolyásolta a szövegírást (történetet), hogy bábelőadásra készült?
Elsősorban a dialógusok megírásában befolyásolt, hogy a szöveg nem lehet túl bonyolult, már csak azért sem, mert gyerekeknek készül. De a bábok amúgy sem beszélhetnek bonyolult mondatokban, mert a látvány legalább olyan fontos, mint a szöveg – sőt, gyakran fontosabb –, ezért nem szabad elvonni róla a figyelmet.
Egy kicsit áruljunk el az olvasóknak arról, hogy miről szól a te írásod!
Simike minden este ugyanazt a mesét nézi, és minden este halálra rémül a mesében szereplő gonosz figurától, Nenétől. Simike alvóállata, a Róka, és képzeletbeli barátja, Jaja, ezt megelégelik, és elhatározzák, hogy míg Simike alszik, valamiképpen eljutnak Nenéhez, és rábeszélik, hogy tűnjön el a meséből…
Hogyan ajánlanád szerzőtársad darabját?
Ebben a pillanatban még nem ismerem a darabjaikat, de mivel nálam a képek mindig is fontos szerepet töltöttek be, és előszeretettel írok festmények, fotók, látványok köré, alá, mellé, iszonyúan kíváncsi vagyok, hogy mit fognak mesélni. A választott képeik alapján biztos vagyok benne, hogy szuper utazás lesz!
A Mini Textúráról bővebben itt olvashatnak.
Jegyvásárlásért ide kattintsanak!
